Így írtak a Song-óra workshopról a résztvevők – Song-óra

Song-óra

Hírek

Művészetek völgye fesztivál,
Song-óra workshop
2016

Így írtak a Song-óra workshopról a résztvevők

doblampas

“Elsőre kissé döcögősnek éreztem, a csapat egy részét én vittem le kocsival, és arra számítottam, hogy már az úton elkezdünk ismerkedni, beszélgetni stb. Ehhez képest mire kiértünk a Közvágóhídról az M1/M7 kivezetőre, már mindenki szunyált . De aztán persze a workshopon már mindenki kinyílt, mint egy rózsabimbó a hajnali napsütésben. Zseniális volt az egész. Egyszerre éreztem magam amatőrnek és vérprofinak. Mindenki levetkőzte a zenekari rutinjait, beidegződéseit, hiszen nem voltunk egy zenekar, de közben mégis, ezáltal egy sokkal mélyebb alkótói folyamat zajlott, mint amihez én hozzászoktam. Akár a Song-órás jammeken, hiszen gyakran ott is átfordul az egész és nem mindig mernek/merünk kibontakozni, átlépni a komfortzónánkat. Itt viszont nem féltünk ettől. Nem tudom mi lehetett az oka, talán a közönség vagy a színpadi környezet hiánya tette, vagy Fati alapos felkészülése és remek csapatépítő feladatai. De nem is fontos talán ezen gondolkodnom. Remélem jövőre is lesz, meg minden évben, sőt, évente többször én nagyon szeretnék még ilyenen résztvenni és bátorítani mindenkit, hogy tegyen ugyanígy!”

/Peti, 21 éves/

“A Song-óra workshop-ra úgy érkeztem, hogy nem voltak elvárásaim, viszont reménykedtem abban, hogy a többiek nyitott szívvel és füllel közelítenek majd egymáshoz. Ez teljes mértékben megvalósult, a workshop-on tanult módszereket biztosan kipróbálom majd máshol is, illetve saját zenekaraimban is. Szerencsére felületes párbeszédektől mentes volt az együttlétünk, viszont sokat tanultam.

Legyen nyári Song-óra workshop jövőre is!”

/János, 32 éves/

szaxlampas

“A Művészetek Völgyében eltöltött 3 nap meghatározó élmény marad számomra. A résztvevők arra vállalkoztat, hogy ismeretlen emberekkel, egy új környezetben nyitottan, az eddig kialakult blokkokat és a felhalmozott berögződéseket félretéve megtapasztalnak valamit. Senki sem tudta mire számítson, de szerintem mindenki érezte az első pillanattól kezdve, hogy egy nagyszerű közegbe csöppent. Az érdekes feladatoknak köszönhetően zenélés közben megszűntek a korlátok. Szabadon egymásra figyelve zenéltünk és ennek köszönhetően nagyon szép pillanatok születtek. Ez alatt a három nap alatt nagyon sokat tanultam a többiek és a zenélés segítségével magamról, és hálás vagyok, hogy megismerhettem ezeket a kedves és inspiráló embereket.”

/Tímea, 31 éves/

“Azért tetszik, amit csináltunk ebben a 3 napban, meg amúgy is, amit a Song-órás csapat csinál, mert sok embert hoz össze, akiknek hasonló a hozzáállásuk a zenéhez. Szerintem nagyon fontos és egyre fontosabb, hogy ezek az emberek egymásra találjanak és beszélgessenek, hogy lehessen tudni, hogy sokan vagyunk, hogy merjünk nyitottan állni a zenéhez és a világhoz. Azzal, hogy ezeken a foglalkozásokon olyan dolgokat mondtunk ki, amikre amúgy nem feltétlen szánnánk időt, még egy szinttel nyitottabbak lettünk és utána a közös zenélés még egyet nyitott rajtunk. Tulajdonképpen “vadidegen” (legalábbis nekem) embereknek mertük kitárni a legmélyebb gondolatainkat szavakkal és zenével.  Ha bevinnénk a köztudatba szép lassan, hogy nyitottnak lenni nem különleges dolog, hanem épp ez a normális állapot, talán el lehetne indítani egy folyamatot, ami teret ad a zenének, a művészeteknek…stb. és a fiatalok mernék a hivatásuk szerint választani a szakmájukat, nem lennének keserű emberek. És ennek szerintem ilyesmi az útja, amit itt csináltunk, meg amit ti is csináltok a Song-órás jameken.”

/Zita, 21 éves/

“Kíváncsian érkeztem a Művészetek Völgyébe a 3 napos Song-órás workshopra. Előtte párszor már játszottam az általuk szervezett jammeken és izgatottan vártam hogy mi fog történni itt. Meglepetés volt számomra, hogy nem egyből zenélni kezdtünk, hanem olyan feladatokat és gyakorlatokat végeztünk el amelyek zenei nyitottságunkat és egymással való hatékony kommunikációnkat fejlesztette, jobban megismertük önmagunkat és a másikat, így könnyebben is tudtunk egymással játszani, attól függetlenül hogy ki milyen szinten van, felszabadultan és vidáman. Párszor saját magamon is meglepődtem hogy bizonyos helyzetekben hogy reagáltam és miért van ez? Elgondolkodtatott. Fejlődtem. Ami nagyon tetszett hogy kipróbálhattam, milyen amikor egy zenekart vezetek,  úgy hogy én nem játszom benne.”

/Ági, 28 éves/

Song-óra alkotótábor, Novákfalva 2014

“A Song-órával először két és fél évvel ezelőtt találkoztam a Lámpásban egy jam session-ön. egy rendkívül kellemes este volt sok jó zenésszel, és azzal a mentalitással, hogy nem voltak végtelen szólók, mindenki igyekezett figyelni a másikra a színpadon és azon kívül is. További felüdülést jelentett, hogy nem a szokásos jazz standardek szóltak, hanem minden pillanat egyedi és megismételhetetlen volt, lehetőséget adott a teljes kibontakozásra. Nagy örömömre szolgált, hogy oboistaként ugyanúgy felmehettem a színpadra, sőt, örömmel fogadták a nem szokványos hangszert ebben a közegben, így innentől fogva rendszeres látogatója vagyok ezeknek az alkalmaknak. Ezután meghívást kaptam a Song-óra csoporttal egy novákfalvi művésztelepre, ahol nem csupán változó felállásban írtunk zenét minden nap más festők munkáira, hanem volt szerencsém megismerni egy festőművészt, Révész Ákost, aki a gyakorlásomra festett egy képet, majd egy évvel későbbi kiállítása megnyitóján volt szerencsém eljátszani az első improvizatív kötésekkel tűzdelt saját darabomat, amihez a cajonos aláfestést adó kollégát szintén a jam session alkalmával ismertem meg. Nagy élményt jelentett számomra az is, amikor Fatime TEDxYouth előadásán zenélhettem, mert ez az előadás emlékeim szerint egy hétvége alatt több mint 12 ezer emberhez jutott el. A legutóbbi élmény pedig, hogy immár második alkalommal lehettem aktív résztvevője a Művészetek Völgyének, ami idén nem csupán zenéléssel járt, hanem kaptam egy kis ízelítőt a zenészek közti csapatépítésből, hiszen ezelőtt is úgy gondoltam, hogy nem csupán zenélni kell tudni együtt, hanem alkotni, létezni is, hiszen ezek többnyire egymás mellett szoktak történni. Emellett fontos az is, hogy a zenészek nem voltak bekategorizálva a hangszerük vagy a tanulmányaik alapján.

Úgy gondolom, hogy a Song-óra összművészeti színtér lehetőséget ad arra, hogy új dolgokat próbáljunk ki, hogy nagyszerű emberekkel ismerkedjünk meg, és indulás tud lenni egy kiteljesedési folyamatban.”

/Evelin, 24 éves/

Önismereti és zenei improvizációs kör indul

1 komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.